Guriga, 2007, június 17 – 10:43

Kiszállunk az Enairgy kisbuszából az olasz kisváros, vagy inkább falu, Borso del Grappa panziója előtt. Hajnalodik, az éjszaka reggelig tartócanada goose Sne Mantra Parka részében én vettem át a vezetést, és most kivörösödött szemmel bámulom az óriási hegyvonulatot, ahol reményeim szerint együtt repülhetek majd ezzel a kis ügyes csapattal.

Itt van közöttünk a tehetségek kavalkádja, a később majd általam „Jókezűnek” elnevezett Fellner Ati, a jövőre fenegyereknek titulált, későbbre azonban a legszínvonalasabb oktatói dolgozatot produkáló, majd világszámmá növő Kézi Gabi, és itt van a most még csak középhaladó Bence, akit pár év múlva Kistigrisnek ismer meg a siklóernyős internetező világ.Én Bencét figyelem, amerre Ő repül az számomra minta, pedig ernyője nem egy világszenzáció, csak egy leharcolt használt kifakult kék Area, de azzal mindent megcsinál.

Pár nap múlva együtt focizunk Schio falucska határában, ahová az esővel áztatott környékről elmenekültünk, hogy egy hosszú lesiklás után röhögésbe fulladjon a nap.Itt repültem az első hosszabb időtartamú, több mint 5 órás feladatot, amelynek első lépcsőjében is Bence volt a társam, már akkor is Kistigrisként harcolt az elmerülés ellen, példát adva nekem, hogy hogyan maradhatok fenn.

Pár évre rá oktatóvá cseperedve, mindennaposak voltak a találkozásaink, láttam, ahogyan kezdőit szeretettel veszi körül, esténként együtt autóztunk hazafelé, hol az egyik, hol a másik növendékével egy darabon.Nem vettem észre, hogy belül vívódik, nem láttam, amikor kiborul, én csak a felszínt vettem észre, amelyben Bence ügyes pilóta, jó versenyző, és felkészült oktató. Szinte minden továbbképzési napunkon ott volt, vigyorgott és poénkodott, a hegyen kézfogás, köszönés, ami után sosem láttam, mert mindig hamarabb eltekert, mint én.

A Kistigris most elköszönt. Ugyanolyan hirtelen döntött, mint Fellner Ati, amikor a Schioi hegytetőn előkapták ernyőjüket, és amíg mi még csak reménykedtünk, hogy talán repülhetünk, Ők már a hegytető lankáit simogatták kupolájuk széleivel. A Bassanoi emlékek közöttcanada goose Solaris Parka azonban mindig megtalálom kopott kupolája alatt azzal a halálos precizitással elrepülni, ahogyan most is tette a sorsra vicsorítva, számomra nagyon elfogadhatatlanul.

Rehák Bence – Kistigris – nyugodj békében!