Az elmúlt időszakban felmerült egy-két kérdés a kezdeményezésünkkel kapcsolatban, ezeket szeretném megválaszolni.

Mi a célja, értelme, miért csináljuk?

Ez egy jó üzlet?

Ki szakítja a nagy dohányt, ki nyúlja a kasszát, kinek adunk vissza zsebre?

Mennyit kérünk érte?

A támogatásból vett ernyőt fogjuk-e saját/üzleti célra használni?

A projekt célja összetett. Adott két társadalmi réteg, mindkettő kitaszított, nem elismert, vagy legalább is nem megfelelően kezelt. Az egyik a rokiké.

 Azzal, hogy reptetjük őket, hozzásegítjük őket valami olyan dologhoz, amiről eddig csak álmodtak, úgy, hogy közben fel is hívjuk rájuk a figyelmet, és segítjük elfogadni, elfogadtatni őket.

Személyes tapasztalom az, hogy brutális módon megváltozott a hozzá állásom, amióta foglalkozom ezzel a projekttel és ezáltal velük. Eleinte nem tudtam, mit kezdjek velük, hogy fogjam meg, hogyan emeljem, hogy ne okozzak fájdalmat, úgyhogy inkább nem is nyúltam hozzájuk, elfordítottam a fejem, stb.(Ismerős nektek is, igaz?) Ma már tök természetes, hogy megkérdem, mit csináljak, ő pedig elmondja.

A legtöbb embernek maximum anyagi korlátai vannak; vagy meg tudja fizetni a tandemrepülést, vagy nem. A rokiknál még a fizika/szellemi/szociális vagy bármilyen rendellenesség is hozzájön, függetlenül attól, hogy anyagilag esetleg megtehetnék, vagy nem.

Persze a jótékonykodásra bármilyen csoportot választhattunk volna, de valójában a dolog nem is korlátozódik a rokikra. Öreg, aki nem tudna hagyományos tandemben repülni, terhes anyuka, aki nem merné pocakját a hevederrel megszoríttatni, protézises, peacemakeres, akárki, akinek valamiért ez normál módon nem menne.

És adott a másik réteg, mi, a könnyűrepülők csoportja, akik olyan diszkriminatív közegben mozgunk, mintha mind háborús bűnösök lennénk, tiltanak, korlátoznak, engedélyhez kötnek egy olyan rekreációs sporttevékenységet, amit nem is értenek igazán, hogy miről szól, csak egyszerűen tiltják és üldöztetik, mert megtehetik.

Más országokban a repülést ünneplik, mert talán a legfennköltebb dolog, amit az ember képes megtenni.

Nálunk meg sok tehetséges pilóta vagy abbahagyja a folyamatos atrocitások miatt, vagy csak külföldön repül, pedig csodálatos a mi kis országunk a magasból.

Részemről a dolog egyáltalán nem személyes, illetve de. Nem azért csinálom, mert van egy rokonom, akit mondjuk meg szeretnék reptetni, és így, a tömegek manipulációjával és a jószándékuk kihasználásával szeretnék hozzájutni a szükséges eszközökhöz, amiket amúgy vagy saját pénzből kéne megvennem, ha lenne, ha meg nincs, meg kéne teremtenem a rávalót.

Személyes azért, mert hiszem, ha a dolog jól fog elsülni, segítheti a siklóernyőzés társadalmi elfogadottságát, a hatóságok szigorának enyhülését, a szabályok lazulását, szubkultúránk felnőttként való kezelését.

Milyen jó lenne, ha Óbudán egy kertben vészleszálláskor nem a kutyát uszítanák ránk, meg rendőrt hívnának, hanem azt mondanák: Ja tudom, maguk jó fejek, maguk reptetik a rokikat! Jól van, semmi gond, segítek leszedni a cuccost, aztán jöjjön már be, ebédeljen nálunk. Vagy esetleg egy domb tulajdonosa nem vasvillával kergetne minket, hanem még invitálna is, menjünk oda is repülni, és mutassuk már meg, hogy is megy ez. Vagy a drága és felelős, közvélemény formáló média, ami nem azzal lenne tele, hogy „már megint lezuhant egy paplansárkányernyős”, hanem hogy „ezek a derék emberek már megint milyen nagyon jó dolgot csináltak”! És még sorolhatnám…

Aki ismer, az tudja, hogy elég sokat dolgozom és küzdök a repülésért, az egyik repülő szövetség vezetőségében is bent vagyok. Számomra ez nem csak egy sport, egy életvitel, hanem egy hivatás is. De nem tartom magam irodistának, nem tudok tárgyalásokon ülni, nem értek a diplomáciához, és a jogszabályok értelmezéséhez sem.

 Úgy vélem, hogy az évtizedek alatt ragadt rám valami a starthelyeken, talán tudok annyira repülni, hogy annak eszközével dolgozzam a repülésért.

Szeretnék egy szimbiózist kialakítani a rokitársadalommal, ahol mindenki nyer! Ők életre szóló élményeket, mi életteret.

Hagyjuk a mellébeszélést, ez egy jó üzlet, ugye?

Igen, ez egy jó üzlet. Jó, mert mindkét fél nyer vele. Sőt, a társadalom is gazdagszik. És igen, üzlet a maga meghatározóival: ugyanúgy, mint egy vállalkozásban, készül egy üzleti terv, egy stratégia, aztán az ember belead apait-anyait, pénzt, időt, energiát, és ha jól csinálja, profitál belőle, ha nem, elbukik minden.

És ha úgy nézem, szintén jó üzlet, mert:

Az a sok pozitív verbális és emocionális visszajelzés, egészségesektől és rokiktól egyaránt, az a fajta szakmai elismerés, ami most már anyagi támogatásokban is manifesztálódik a pilótatársadalom részéről, továbbá az a fajta szakmai fejlődés, amit a repülések során tapasztalok, igen, ezek mind a profit kategóriába tartoznak…

A magyar ember mindig szeret a másik zsebében turkálni, ezért igenis létjogosultsága van annak a kérdésnek, hogy hol csapódik le a lóvé. Bár rögtön hozzá kell tenni, ha én, mint adakozó nem kényszerből, hanem saját akartból és önzetlenül áldozok valamire, akkor valószínűleg hiszek benne, hogy jó helyre megy, tehát nem érdekel az elszámolás. Ha meg annyira azért nem hiszek benne, annyit adok, amennyi nekem nagyon nem fáj, aztán ha kiderül, hogy lehúztak, hát puff neki, inkább ennyivel, mint sokkal többel, ez járt az ördögnek.

Ha meg nem hiszek benne, hát nem adok egy buznyákot sem.

Visszatérve a kérdésekre, nem nagyon van mit lenyúlni. Ami van, az eszközökre megy, ha valami marad, akkor a folyamatos költségekre. (szervezés, telefon, üzemanyag, autópálya, csörlő költségek, starthelypénz, felvonó stb.)

Szívesen mondanám, hogy bárkinek is hajlandóak vagyunk visszaosztani bármennyit is, de sajnos ez a támogató sem jelentkezett még.

Ahogy érdekes módon a rokitársadalom sem aktiválta még magát támogatások terén.
Talán csak várnak, hogy érdemes-e ebbe belefektetni, és nem járandóságnak, elvárható igénykielégítésnek kezelik a szolgáltatásunkat.

Itt el is értünk ahhoz a ponthoz, hogy mennyibe kerül ez nekik. Na, ez sokat változott az elmúlt időszakban. Először pályázati pénzből szerettünk volna felszerelést venni, de mivel nem nyertünk, számolgattunk, hogy jön ki a matek. Az első két rokinktól ennek megfelelő összeget kértünk támogatásként, de mivel szekeret kaptunk ugye a Blauform KFT-től, ezért a befizetett összeget túlzónak tartjuk, így mindent elkövetünk azért, hogy kompenzáljuk majd őket hosszú repülésekkel, vagy több repüléssel. (egy hozzátartozót már el is vittem ennek fényében)

Tehát először volt az, hogy ingyen, karitatív módon, aztán az, hogy drágábban, mint egy hagyományos tandem, most, a székek meglétekor, és támogatások befolyásakor megint az van, hogy ingyen, karitatív módon.

Persze mondhatjuk, hogy aminek nincs ára, annak nincs értéke, és azt is, hogy ha ingyen van, (mint utaltam pár sorral feljebb) miért is fogadunk el rokiktól is szívesen támogatásokat?

Hát igen.

Lehet, már annak is elégnek kéne lennie, hogy egyáltalán megteremtettük a lehetőségét ennek a csodának a számukra, és mondjuk jófejségből ugyanannyiért visszük őket, mint a hagyományos tandemet, nem számolva a hozzáadott plusz dolgokat. Már ez is nagy dolog lenne. Talán így is fog történni, ha nem lesz támogatás.

De nézhetjük üzleti oldalról, hogy most ingyen van nekik (rakjuk bele mi a szükséges összeget) és majd ha bejön az ötlet, felfut a dolog, és lesz nagy, komoly céges támogatói kör, akkor lesz majd anyagi profit is számunkra.

 Vagy hogy ha elfogynak a mostani erőforrások, majd kérünk a rokiktól akkor gazdagon.

Mint a drogüzlet: ingyen adjuk a kóstolót, az első adagot, és amikor rákattannak, busásan megfizettetjük velük.

Emellett a rokitársadalom anyagi támogatása természetesen nem elvárás, mint ahogy a pilótatársadalomé sem, viszont jól jönne a költségek csökkentésére, másrészt egyfajta visszacsatolás is lenne, hogy igen, „Jó az, amit csináltok, szükségünk van rá, ne hagyjátok abba.

Ti nyitottatok felénk, elfogadtatok és támogattatok minket, most mi is ezt tesszük veletek.”

És emellett nem lenne nagy baj, ha a projektben dolgozó, most még önkéntes embereket a vállveregetésen és arcsimogatáson túl valahogy honorálni tudnánk, anyagi juttatást kapnának elismerésként.

A világban sok helyen a tandempilótaság egy szakma, különösen, ha ilyen speciális. Hát fizessük meg ezeket a szakembereket, és fizessük meg a segítőiket is!

De itt még nem tartunk, még új tandemernyőre gyűjtünk.

 Igen jó eséllyel bele kell rakni saját pénztárcából is eleget, tehát nem elítélendő dolog, hogy akkor saját célra is fogjuk használni, de ha úgy alakulna, hogy a teljes összeg összejön, akkor is, hiszen a normál fizetős utasreptetésből tudjuk megteremteni a járulékos költségekre valót, akár már a pilóta és a segítő fizetését is. Gondoljátok végig. Ha a pilóta lenyomna egy nap 2 fizetős és 2 ingyen fuvart, jobb lenne a szájíze, mint ha 4 ingyen fuvart nyomna le, nem menne el kedve, és lenne pénze másnap is kimenni a starthelyre. Szerintem ez sem irreális igény.

Távlati tervben van, ha sikerülne megnyerni magunk mellé haza importőrt, vagy nagyvállalatot, beszereznénk nagyobb, hosszabb és magasabb buszt/buszokat, mint a mostani saját, hozzá valamelyik üzemanyagtöltő cég kedvezményes tankolási lehetőségével, hogy grandiózusabb rendezvényeket tudjunk szervezni, vagy azokon részt venni, támogatóinkat reklámozva és a roki tömegeket reptetve.

Álmaim tehát nagyok, de álmok nélkül nem érdemes élni!

Ha valamiért mégsem jön össze ez az egész projekt, és be kell zárnunk a boltot, akkor is sikeres volt a dolog: Az eddig megreptetett rokik örömét már senki nem veheti el tőlünk, és ami személyes szakmai küldetésemben talán még fontosabb, Deák Gabit önálló szabad repülésre oktattam, Reisinger Petit meg visszahoztam az élők sorába, hamarosan ő is egyedül repül újra! Már ezért megérte!

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem soraimból átment, amit szerettem volna mondani.

Ha úgy ítéled meg, hogy hasztalan a dolog, amit csinálunk, vagy átverésnek/lehúzásnak érzed, tedd, amit tenned kell, rakj keresztbe, hátráltass minket. Az is egy visszacsatolás.

Ha úgy gondolod, hogy jó, és támogatod, akkor segítsd a munkánkat bármivel, amivel csak tudod: egy jó szó, egy vállveregetés, anyagi támogatás, vagy támogatók keresése, bezárt ajtók döngetése, figyelem felhívás, bármi jól jöhet. Köszönöm!

Amatőr Siklórepülők Egyesülete

65100149-11329466
PÁTRIA Takarékszövetkezet

Közlemény: WingChair Támogatás

Holló csülök Attila