2015-03-11

Mikor ma leszálltam olyan furcsa érzés volt bennem. Nem az a felhőtlen öröm, hanem valahogy inkább az a megúsztam ezt a napot is. Nem ok, hogy én itt vagyok. Ez a rizikó, amit itt bevállalunk sajnos túl sok. Nem véletlen, hogy tavaly 28-an nem fejezték be a versenyt. Nem tudom most hogy állunk, de minden nap valaki lezúzza magát. És mindemellett még olyanok is vannak, hogy tegnap az 1. FP.-nál a maffia által ellenőrzött területen szállt le a Nils nevű ausztrál gyerek, aki amúgy beszél valamit spanyolul. Azt mondta, hogy jött két lovas, kalapban, puskával. Mondák neki, hogy csukjon össze,és húzzon el a francba. 3km-t cipelte a gépét, mert a kocsi persze nem jöhetett be a „farmra”. Aztán finoman közölték vele, ha még egyszer itt látják, elvágják a torkát. Tiszta vadnyugat. Biztos köpött is egyet utána a kalapos, miközben a nyeregkápához támasztotta a puskatust. Én így képzelem. De remélem nem fogják még egyszer a B01-et adni fp-nek. Én nem szeretnék ezekkel a fiukkal találkozni.

Egyébként tegnap nem ment rosszul, egészen addig, amíg úgy döntöttem, hogy az a termik amit Róland fogott alacsonyan, nekem túl hétszélben van, lesz itt jobb is, gyerünk. Most majd jól megpattanok tőlük. Márió mondta ma nekem, hogy itt minden ilyen döntés előtt célszerű lenézni a talajra, hogy menniyre is van az alattam. Hát igen, tegnap kb. 3500-on voltam, mikor meg akartam pattanni, alattam a plató 2900. Azaz nettó 600m-en ugrálok. Hiba volt. Az lett a folyománya a dolognak, hogy buborékokban rángattattam magam a völgy túloldalán, majd 100m-en belerepültem egyenesen a dustdevilbe. Nem volt más lehetőség, hogy kitekerjek. De ilyet még nem csináltam sose, azt mondják nem okos, mert simán kitépi a kormányt a kezedből olyan durva tud lenni, meg át is borulhatsz. Csak ez miért ennyire fontos? Verseny van, menni kell. Egyébként szerencsém volt vele, barátságos volt picit rángatott meg, aztán kitekertem belőle, és már végsiklottam is a platón a tóparti célunk felé. Látszott, hogy fodrozza a szél a vizet, de a cél egy dombocska mögött volt, a szél meg erős volt, istentelenül megdobált, a leszállás közben meg Jörg majdnem a gépemre szállt. 200pontos volt roland termikje, pont ennyit jelentett az a 18p amit kaptam tőlük.

Persze ebben a tóban sem fürdött senki, mint ahogy a Valle-i tóban sem. Szerintem hideg is, meg ezek nem annyira fürdős népség, de a fő ok inkább az lehet, hogy a szennyvíztisztítóelepet itt még nem ismerik. Minden a tóba megy bele. Szép zöld is. Minden székelésnél arra gondolok, hogy pápá, menjetek, úszkáljatok kicsit a tóban. Ha már itt tartunk, a szelektív gyűjtés pedig a szeméttelepen valósul meg. Kimegy az autó, kiönti, körbeállják, és szelektálnak. Ha akad a társadalomban elégséges nagyonszerencsétlen nagyoncsóró, akkor ez egyszerűbb mint amit mi csinálunk. Szóval viszonylagos nyugalommal hajigálom ki a szemetemet, de próbálok az erdőn könnyíteni magamon.

Ma front volt. Már tegnap is jól fújt, de ma még inkább. És nem volt annyira besugárzás. Azért ultralabilis volt, nagyon ment fel a cucc, és a szél miatt irgalmatlanul turbulens. Forgok egy emelésben a startkapuban, jön a Vihnyalik, rámborít, ezért én szűkítek. De ugyanakkor alulra bejön a Bartas gyerek is. Bedönti, és kap olyan rúgást, hogy alulról esik fel rám. Tágítani nem tudok, mert ott van Vihnyalik, ez meg jön alulról, én ordítok, ő már csak azt látja, hogy 2m-re elmentünk egymástól. Nagyon durva volt, pont egymásnak voltunk fordulva, tuti tört volna valami cső, mentünk volna lefelé mentőernyővel, egyenesen alattunk lévő sziklafalra. Köv. negyed órában kicsit jobban be voltam szarva, mint amúgy, de aztán a startra elmúlt, 100-al vágtáztunk a felhőfoszlányok alatt. 1. Fp-t tekerés nélkül toltuk, aztán visszafordulás, és mint a csillagokháborújában jött szembe alapon a sok barom. Mindenki húzta, hogy éppen ne szívódjon be, így aztán mindenki ugyanott közlekedett. Megcsináltuk a plató előtt az odavisszát, majd át a völgyön a másik platóhoz. Na addigra már igen jól bejött a középszintű leárnyákolós felhőzet, kezdett dögledezni a dolog. az utolsó szembeszeles száron kicsit másfelé siklottam mint Manfrédék, így akik utánam jöttek, sokkal jobbat húztunk, be is előztük őket. 1:14 volt már csak a cél. Igen de szembeszél, és át kell esni az El Penon gerincen. Mákom volt, vele, nekem és akik közvetlenül utánam jöttek (vihnyalik, tankosfejű dörnhuber) sikerült. Be voltam szarva megint, ahogy mentünk rá hátulról, hogy mikor jön a rettenet rotor, mikor esek be a fák közé, meg ment a néha előjön, néha eltűnik játék. Aztán a néha előjön nyert, átestünk a gerincen. Akik kicsit később hagyták ott az emelést (kb. 10-en), jól beszoptak, a rotorban a hegymögött tekerték a semmit, alattuk meg zéró leszálló. Egyébként nem volt vészes a rotor, ahogy aztán a célban Manfred megfogalmazta, „drachenfliegerfreunde rotor”. Szóval megúszás 2 megvolt, nézzük a 3-at: Lejtőzgetünk szépen a hegy előtt, de rohadtul árnyék van, nem jön az emelés. Tudjuk, hogy elől vagyunk, de jó lenne ezt mostmár győzelemmé konvertálni. Kezd egy picit sütögetni a nap, mindjárt eljön valami. Aztán a vonulat sarkán fogunk egy 70cm-t, picit emelkedünk, innen már csak 1:12 a cél. Az a baj, hogy szembeszél van, és a végsiklás olyan pálya felett megy ahol van: magasfeszültség, erdő, rendes kanyon igazi folyóval, sziklás hegyoldal, bozótos hegyoldal, füves-sziklás hegyoldal. Tehát ha nem adja, ezekből lehet választani. Gay nevű gyerek tegnapelőtt a fűves-szklásat választotta, mostmár látom, én is pont azt választanám becsapódás helyszínéül. Hátszélben, mert ugye az úgy áll, és különben is úgy az igazi, nem? Kicsit törte össze a gépét, meg a karját-lábát, de ma már tudott startolni, bár mosolya nem őszinte. Elengedem mindkettőt, had lássam mi lesz, nekem gyerekem van, haza kell jutni, letojom, hogy 3. leszek vagy első. Szépen helyezkedem, melyiknek jobb a siklás, aztán mikor fordulok, már 1:10, és hátszélnek kéne lennie. De nincs, és szar a siklás, 1:10,2-re lemegy, és marad. Jaj. Végül  beérek vagy 80méteren, ezt is megúsztam. Szegény Voiblé 10p-el később irgalmatlanul becsapódik, ma is jön a helikopter… Ez már a 3. svájci pilóta, aki nem fejezi be a versenyt. Egy az elején a talpát törte, Neuscwandler a csuklóját, Voiblé meg most a karját. 50% off swiss team…

Ujhelyi Balázs