Engedjétek meg, hogy kissé illetéktelenül, de néhány sor erejéig megosszuk Veletek gondolatainkat édesapánk tragikus balesetével kapcsolatosan. Végigolvastuk mind a kb. 150, e tragikus esethez kapcsolódó hozzászólást. Azok alapján és édesapánk korábbi beszámolói alapján azt a következtetést vontuk le, hogy a Ti kis közösségetek egy igen barátságos, közvetlen és segítőkész társaság. Apu mindig azt mondta, hogy itt bárkihez oda lehet menni, mindig segítenek kiteríteni az ernyőt, de bármi másban is, aminek szükségét látják, segítenek, senki nem veszi tolakodásnak, ha ismeretlenként megszólítod. Ezt egyszer nekünk is volt szerencsénk megtapasztalni. Épp azon a napon, amikor apu az elméleti vizsgáját írta.

Végigolvasva a fórumon lévő hozzászólásokat az esethez, a következő vélemények látszódnak körvonalazódni.

– az első és közvetlen felelősség természetesen édesapánkat (és szerencsésebb társait) terheli a felelőtlen döntés miatt

– a szabályalkotók felelőssége is több ízben felmerül az elégtelen számú és minőségű starthelyekre, ill. feltételekre vonatkozóan

– egy másik közvetett összefüggés a túlterhelt felszállókon tapasztalt szabálytalanságok, túlkapások, főként, hogy gyakran olyan személyektől láthatók, akik viselkedését mintaként követik, és

– említésre került még az oktatói felelősség és a pedagógiai módszerek esetleges hiányosságai

Mivel érzelmileg erősen érintettek vagyunk az ügyben, igyekszünk távol tartani magunkat attól, hogy ítéletet alkossunk, inkább csak szerettük volna összefoglalni mindazt, amit leszűrni véltünk a hozzáértők és a talán kevésbé hozzáértők véleményei közül. Ugyanakkor megnyugtatónak találjuk, hogy kis, ámbár egyre bővülő közösségetekben olyan személyek vannak felelős szerepkörben, akik nem elégszenek meg egy legyintéssel az eset kapcsán, mondván „nem tartotta be a szabályokat”, és a közvetlen kiváltó okok mellett nem restellik feltárni a közvetett ok-okozati összefüggéseket is, és lépéseket tenni a megelőzés érdekében. Nekik sok erőt kívánunk, hogy keresztülvigyék a jótékony változásokat.

A szabályok szigorítása talán nem minden esetben indokolt. Ugyanakkor a meglévő szabályok szigorú betartatása és még szigorúbb szankcionálása mindenképpen. Tehát nem feltétlenül a szabályok rosszak, hanem az azokhoz való hozzáállás. Úgy gondoljuk, hogy többek között azon kellene fáradozni, hogy ne legyen helye kivételeknek, szemhunyásoknak, kiváltképp akkor, ha a szabályokat olyan személyek rúgják fel tudatosan, akik példamutatása, mintája meghatározó főleg a növendékek, de a tapasztaltabbak számára is. Bár mindannyian felnőttek vagyunk, azért ilyen téren igen nehéz ellenállni azon gyermeki vágyunknak, hogy mi is ugyanolyan lazák és menők legyünk, mint a „nagyok”.

Az ember talán két dologgal tud a legnehezebben szembesülni. Az egyik a saját hibájának és ezzel felelősségének elismerése; a másik a hiba elkövetője felé irányuló őszinte megbocsátás, és ezzel a hiba elfogadása. Mindkettő próbára teszi az embert. Könnyen lehet, hogy e tragédia nyomán többünknek egy személyben mindkettővel szembesülnünk kell…

Édesapánk emlékére egy keresztet szeretnénk elhelyezni az eset starthelyén, melyre felvésetnénk egy néhány soros rímbe szedett olyan tanulságot, figyelmeztetést, amely talán visszatarthat majd másokat a hasonlóan kockázatos döntések meghozatalától. Ti bizonyára jobban tudjátok, hogy mi az, ami hatna Rátok, ezért kérjük, hogy aki úgy érzi, szívesen venne részt ennek megvalósításában ötleteivel, az küldje el elképzelését részünkre a keriexpress@hotmail.com címre. Ha csak egy életet megmenthetünk ezzel, már nem volt teljesen hiábavaló…

Vigyázzatok magatokra és egymásra! Mindenkit hazavárnak!

Keresztesi Andrea és Péter