Még nem készültem rá, hogy elbúcsúzzak Fellner Attilától.
Inkább arra számítottam, hogy fegyelmi eljárást kell majd kezdeményeznem ellene, mert olyan acro repüléseket végez, amelyekre nincs még előírt tematika, amire nincs jóváhagyott utasítás. És amit mégis kifogástalanul és látványosan old meg, úttörőként, ahogyan szokta az egyik régebbi írásomban a „jókezű” jelzővel illusztrált Ati. Bár szívesen kezdeményeznék most magam fegyelmi eljárást ellene, sajnos már sosem tehetem, mert megszökött közülünk, és már nem tudok Vele tartani. Sokan gyászoljuk most magunkat, mert túl gyorsan veszítettük el.
„Jókezű” Ati, nyugodj békében…